Nagyböjt 2022: Háború és Béke

A taizéi imaórán egy lány odatérdelt a földön fekvő kereszt mellé, kezével végigsimított rajta. Csak egy pillanat volt, de ebbe a pillanatba belesűrűsödött a megtestesülés, Jézus földi élete, a keresztrefeszítés és a feltámadás is. Hogyan gondolhattam azt valaha is, hogy tudom, mi a szeretet, hogy mit jelent és hogyan kell szeretni? Abban a pillanatban tudtam, hogy még alig értek belőle valamit… És tudtam, mennyire szeretve vagyok, olyan szeretettel, amit itt a földön sosem fogok egészen felfogni. Könnyek folytak végig az arcomon. Becsuktam a szemem.

Uram, hiszen Te minden emberért jöttél közénk, lettél emberré, hogy elhiggyük, egészen velünk vagy ezen a földi úton, emberségünk teljességében, örömben, gyászban, testi és lelki szenvedésben, munkában, imában, a hegyeken és a pusztában, a lágy szellőben és a szélviharban is. Hogy Te társulsz hozzánk, vagy mi Hozzád? Nem tudom. Nem tudom számít-e. De együtt megyünk az úton.

Minden emberért…

Földi életed során végig az volt a célod – úgy tűnik nekem –, hogy megértesd velünk, nehéz fejünkkel, ki vagy Te, és kik vagyunk mi, emberek. Erről tanítottál nekünk, tanítasz ma is. Egy képmást mutatsz önmagunkról, de a Te tükrödben nem magamat látom. Nem ismerem azt az embert, akit mutatsz nekem, pedig azt mondod, én vagyok. Ahogy Te látsz engem. Ahogy Te látod az embert. Gyönyörűszép kép. … Ó, ha egyszer megértenénk, igazán felfognánk, tudnánk így látni magunkat és a másik embert, lenne-e még viszálykodás? Uram, bárcsak értenénk!

Minden emberért…

A Getszemáni kertben döntöttél: elmész a végsőkig értünk. Minden emberért. Ha Te vagy a Szeretet, akkor a Te áldozatod nem lemondás az életedről. Nem valami elvesztése. Hanem nekünk adott ajándék. Ajándék a tanítványoknak, akik félve elfutottak. Pilátusnak, aki nem mert kiállni érted, s hagyta, hogy keresztre feszítsenek. Ajándék édesanyádnak és Jánosnak, akik végig melletted maradtak utolsó földi utadon. A csőcseléknek is odaajándékoztad önmagad, akik dühödten ordították: „keresztre vele!”, és a katonáknak, akik megaláztak, megkínoztak, s végül felszegeztek a keresztre. A keresztről nézve ezeket az embereket eszembe jutnak a háborúban harcolók, a menekülők, a népek vezetői, a kétségbeesettek, a rettegők, a dühösek, a gyűlölködők, az „igazukért”, a hatalomért, a pénzért harcolók… S Te ajándékul adod magad, értük is, minden emberért. Kiszolgáltatottá teszed magad, a szíved: szeretsz. Minden embert, azokat is, akik elutasítanak Téged, azokat, akiktől keresztre feszül a szíved is.

Minden emberért!

A lány a kereszt mellett térdelve lehajtott fejjel, kezét a keresztfán tartva imádkozni kezd. S Te ajándékul adod magad szeretetből ezért a lányért is, aki elfogadva az ajándékot most Hozzád simulva kéri a békét és a reményt a szívekbe. … Csönd. Mindhármunk arcán könnyek folynak végig.