Kedves Testvérek!

Nem titkolt szándékom a Szentségimádás népszerűsítése. Erre a legautentikusabb személy Krassói Kornélia, aki a plébániánkon hosszú évek óta vállal szolgálatokat. Nelli néni és önkéntes csapata áldásos és kitartó munkájának köszönhetjük, hogy 2018 február óta lehetőségünk van csütörtökönként egész napos Szentségimádásra a templomunkban. Töretlenül hívja, szervezi, koordinálja az adorálókat erre a szép szolgálatra.
Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy megköszönjem neki a Képviselő-testület nevében a közösségünkért vállalt munkáját.
Az alábbi írásában arról olvashattok, mit jelent neki az Oltáriszentség, hogyan került Vele szoros kapcsolatba, mi vezetett oda, hogy a mi templomunkban is legyen szentségimádás és hogy miért ajánlja másoknak is ezt a találkozást az Úrral.
Reményeim szerin sokakat meg fog érinteni a lelkesedése és vágyat fognak érezni ennek a kipróbálására, vagy rendszeressé tételére.
Fogadjátok szeretettel írását!

Viczay Emilia (képviselő-testületi tag)

Krassói Kornélia vagyok. Hívő családban és az államosításig egyházi iskolában nevelődtem. Az Oltáriszentség tiszteletére megtanítottak. Kételkedés nem volt bennem, de nagy buzgóság sem. A vasárnapi szentmiséken áldoztam és kisiskolás koromban, az Úrnapi körmeneteken lelkesen szórtam a virágszirmokat.Körülbelül 30 éve kezdett tudatosodni bennem, hogy mit is jelent számomra az Oltáriszentség és lett élő személy. 

Így kezdődött: Ménfőcsanakon voltam lelkigyakorlaton. Az egyik éjszakai program szentségimádás volt, fél óránként váltottuk egymást. Féltizenkettőkor ébresztettek, „Jézus vár” jelszóval. Álmos voltam, kis imazsámolyt kaptam és valójában nem tudtam mit is kell tennem. Elkezdtem imádkozni, de valahogy nem ment. Imapárom érzékelte a helyzetet és odasúgta: “Beszélgess vele!” ”De miről?” – kérdeztem. „Mindenről.” Megpróbáltam nagyon esetlenül, azzal a reménnyel, hogy félóra gyorsan elrepül. Annyira elmerültem az igyekezetben, hogy jól csináljam, nem figyeltem az időre, míg valaki nem szólt: ”Add már át a helyed, fél öt van.” Nem akartam elhinni, hogy 5 óra telt el. Nem aludtam el közben, se álmos, se fáradt nem voltam és valami szokatlan béke és nyugalom volt bennem.

A következő állomás az Oltáriszentség éve volt, amelyet 2004 októberében II. János Pál pápa hirdetett meg. Részt vettünk a helyi és központi rendezvényeken. Lelki élményekben gazdagodtunk.

Sőt ebben az évben meghívást kaptam a Budai Irgalmasrendi Kórházba önkéntesnek, ahol két év múlva az a megtiszteltetés ért, hogy rövid továbbképzés után áldoztató lettem. Nyakamban a szentostyákat tartalmazó kis tarsollyal látogattam a betegeket, előtte a kis kápolnában kértem Jézustól segítséget a munkához, utána ugyanott hálát adtam a nap eseményeiért, útközben „beszélgettünk”. Alig vártam ezeket a sétákat!

Egy alkalommal este, zuhogó esőben kellett átmennem egyik épületből a másikba, a sötét parkon keresztül. Megbotlottam és teljes hosszamban elterültem a sáros úton, világos tavaszi kabátban. Egyetlen dologra tudtam csak koncentrálni, a kis tarsolyra, amelyet magamhoz szorítottam. Restelkedve léptem be az épületbe, felkészülve a sáros kabát látványára. Nem hittem a szememnek, egyetlen folt sem volt a kabátomon és én sem sérültem meg sehol. Mintha Valaki fenntartott volna.  

Kezdetben nem hallottam Jézus válaszait, mert nem ismertem még Varga László püspök úr tanácsait. Ezek szerint a szentségimádás lépései a következők: 

• Jézus jelenlétébe helyezem magam
• Fel kell ébreszteni szívünkben a vágyat, hogy szeressünk együtt lenni azzal, aki annyira szeret minket, hogy mindent odaadott nekünk.
• Időt kell adni, mert a szeretet időben mérhető. Akit szeretünk, azzal szívesen időzünk.
• Csendre van szükség, ez a szentségimádás egyik legfontosabb része. Ezért nem ajánlott a hangos ima. Ennél fontosabb, hogy meghallgassuk és meghalljuk, hogy mit mond nekünk. Hallja, amit mondunk és van mondanivalója számunkra.

2017 Pünkösdjén Erdő Péter bíboros úr meghirdette az 52. Nemzetközi Kongresszusra való felkészülést, melyet 2020 szeptemberében Budapesten készültek megtartani. A Covid 19-re való tekintettel csak 2021 szeptemberében került sor a megrendezésre. Országszerte nagy lelkesedéssel megindult a készülődés, a mi plébániánkon is. Ekkor kértünk engedélyt Czap Zsolt atyától egész napos szentségimádásra, amelyet megkaptunk. Minden csütörtökön 7:30-18:00-ig óránként váltottuk egymást. Az induló létszám 30 volt, rajtuk kívül néhány tartalékos is jelentkezett. Minden órában négyen voltak, Pintér Mária és Dósa Erzsébet egész napot, Donáczi Klára és imacsoportja félnapot vállalt. A szervezésben aktívan közreműködött Búza Judit és Eőry Katalin. Részt vettünk a Nemzetközi Szentségimádási Napokon és végig elmélkedtük Fábry Kornél atya  „A szentségimádás iskolája” című 12 részes videóját. A kongresszusi napokon maradandó lelki élményekben volt részünk.

A lelkesedés a NEK után sem szűnt meg, 5 éve minden csütörtökön, töretlenül visszük Jézus elé szeretetünket, a magunk és mások gondjait. Sajnos a létszám csökkent haláleset, betegség és más életkörülmények megváltozása miatt. Az állandó tagok száma jelenleg 21, tartalékosok száma 7. Viszont van egy örvendetes változás, napközben bejelentés nélkül, többen betérnek rövid imára a templomba, még férfiak is!

A szentségimádásban a legnagyobb ajándék előtt állunk. Az Oltáriszentség nem valamilyen adomány, hanem maga Krisztus van jelen benne. Kis közösségünkben egy felmérést végeztem, mit jelent számukra a szentségimádás és miért jönnek, hidegben, melegben, fáradtan, kitartóan. A legtöbb válaszban szerepelt a béke, a nyugalom, a biztonság, az elmélyültebb ima, erőforrás, örömforrás. Személyes és bensőséges kapcsolat azzal, aki annyira szeretett, hogy meghalt értem. 

Szeretetének bizonyítéka: lemondva önmagáról a kenyér és bor alakját veszi föl, hogy mindig velünk maradhasson. ”Veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,20)

„Meg vagyok győződve, ha minden hétből, azaz 168 órából 1 órát az Istennek ajándékoznánk, és csendesen az Oltáriszentség előtt töltenénk, megváltozna az életünk és megváltozna a társadalmunk is.
Az Eucharisztia előtt elcsendesedve, Istent imádva, az embert eltölti a béke, a nyugalom és lassan Krisztus szép erényei betöltik a lelkünket.
Madarat tolláról, embert barátjáról, mondja, a régi magyar közmondás. Hiszem és vallom, hogy a köztünk lakó Jézus Krisztus szentségi jelenléte képes átalakítani világunkat, meggyógyítani sebeinket, erővel, bölcsességgel, szeretettel betölteni szíveinket. Meneküljünk e sok összevisszaságból, idegességből, veszekedésből Istenünk szentségi jelenlétébe, templomunk csendjébe,
az Oltáriszentségben ránk váró Jézus Krisztushoz.” 

Böjte csaba

Mert vár ránk! És milyen sokszor hagyjuk egyedül, hány értékes órát tölthetnénk Vele és teljes búcsút is nyerhetnénk ilyenkor. 

Kalkuttai Teréz anya szavai „végrendeletéből”: „Nemcsak szeret benneteket, hanem ennél többről van szó, emészti a vágyakozás utánatok. Hiányoztok neki, ha nem közeledtek Hozzá. Szomjazik rátok.”

Az Oltáriszentség gyakoribb látogatásával mélyítsük kapcsolatunkat Jézussal és tartsuk fontos feladatunknak Jézus élő jelenlétét másokban is tudatosítani, hogy örömük teljes legyen! Hozzatok magatokkal legalább egy valakit!

Plébániánk karitász csoportja decemberben 5. alkalommal szervezett cipősdoboz gyűjtést és 86 dobozt osztott ki. Ezzel olyan családokat segítettünk, ahol nincs lehetősége a szülőknek, hogy ajándékot –  vagy csak apróságot – vegyenek gyermekeiknek.

Minden család élelmiszercsomagban is részesült, amiért külön köszönet a karitászos önkénteseknek a csomagolásban végzett áldozatkész munkájukért! Idén összesen 750 kg tartósélelmiszeradomány gyűlt össze.

A bensőséges hangulatú ünnepségen rövid köszöntőt mondott Farkas Zsolt karitászvezető és Czap Zsolt plébános. Virág Tímea énekhangjával, Semsei Rudolf, a VakVarjú étteremhálózat tulajdonosa pedig süteményekkel és cipősdobozokkal járult hozzá az alkalomhoz, mely nem jöhetett volna létre a Gyermekjóléti Szolgálat vezetője – Búza Judit – és munkatársai nélkül.

Köszönet a Kispesti Deák Ferenc Gimnázium 10.c osztályos tanulóinak, a VakVarjú Csónakháznak, az egyházközség híveinek és mindenki másnak aki cipősdobozokkal járult hozzá a rászorulók karácsonyához ill. Losonczi Ottónak és az ESMTK Birkózószakosztályának, valamint a kezdves hívek anyagi támogatásáért (összesen 250.000 Ft).

Hálás köszönet minden felajánlásért.

Isten fizesse meg mindannyiuk jóságát és nagylelkűségét!