Nagypéntek
“Szeretem a kereszthódolatot. Senki nem gondolkozik azon, hogy illő-e, szabad-e, méltó vagyok-e odamenni Krisztushoz, mint az áldozásnál. Ilyenkor a bűneink sem tarthatnak vissza. Úgy megyünk Jézushoz, ahogy vagyunk. Talán nem is kellene mást tennünk, csak ezt megtenni minden nap: Hozzá menni; ahogy vagyunk. Végső soron minden ember – így vagy úgy -, az útja végén Jézussal találkozik. Talán ha ilyen természetességgel tudnánk Felé tartani, odamenni Hozzá, letérdelni Előtte, megérinteni a sebeit, mint ezen a napon, az egész földi utunk más lenne. Biztosabb. Egyenesebb. Ha elhinnénk, hogy nem számít, méltó vagyok-e… Hiszen Ő épp ezért vállalta a halált, nem?”