Nagycsütörtök

Nagycsütörtök a bűnbocsánat napja. A római liturgiában a vezeklők visszafogadása a mai naphoz kapcsolódik, a Nagycsütörtök ad értelmet a Nagypénteknek. Az utolsó vacsorán és a Getszemáni kertben már mindaz végbement Jézus lelkében, ami a Nagypénteken testében is kinyilvánult. E nap estéjén ajánlotta fel Urunk Jézus testének odaadását és vérének kiontását a bűnök bocsánatára. A Nagybőjt a hittanulóknak a készülete és a kitaszítottak (bűnösök) vezeklésének időszaka. Mint ahogy a hazatérő tékozló fiút fogadja apja, úgy fogad minket vissza az Egyház ölelő keblére.

Ezen a napon újra szentelik a krizmákat, amiket egész évben használni fognak a szentségek kiszolgáltatásánál:

• oleum infirmolum: betegek kenetéhez olaj
• oleum katchumeorum: keresztelendők olaja
• chrisma: bérmáláskor, papszenteléskor, templomszenteléskor használt olaj (régen a királyokat is ezzel szentelték)

Ezek az olajok a Messiással, a Fölkenttel vannak kapcsolatban. Hitben érintkezni a szentségek anyagával annyi, mint a Szentlélekkel örömteli egységbe kerülni.

Az esti szertartás az utolsó vacsorát hozza elénk. Jézus tudja mi fog vele történni, az öröm és a szomorúság járja át lelkét. Halálfélelme van, de Atyjában bízva mindent elfogad, hogy életet adjon nekünk: „Ez az én testem, mely értetek adatik”. Jézus fizikai értelemben teljesen elveszíti szabadságát, mert elfogják, börtönbe vetik aznap éjjel, de lelkileg most mutatkozik meg a legszabadabbnak: „Senki sem veszi el tőlem az életemet: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni és hatalmam van újra visszavenni”.

A megaláztatás önmagában senkit nem tesz alázatossá. Jézus a megaláztatás előtt szabadon vállalja a szolga szerepét, ezt láthatjuk a lábmosás eseményekor, akkor is amikor imádkozik a kivégzőiért.

Jézus fél, nem akar meghalni, mindenben hasonlóvá lett hozzánk itt a földön. Ő is kisértést szenvedett, mint mi. A Hiszekegyben is benne van, hogy valóságos ember. Ő sem látta előre földi élete egész menetét. Fokozatosan világosodott meg előtte, hogy halála lesz az ára annak, hogy kiáradjon az Atya bocsánata. A kereszt teljes elfogadásával Jézus lélekben már most végbe vitte a megváltás művét. Ilyen értelemben Nagycsütörtöknek ez a csúcspontja.

Mi, akik a feltámadás után élünk, soha nem kóstolhatjuk meg az ő sötétségét, hiszen életünk és halálunk többé nem a bűnben Istentől elszakadt ember élete és halála, hanem a megváltott emberé.

Jézus tudta, hogy Isten Izraelhez utoljára küldte egyszülött fiát, mint a szőlőmunkásokhoz. Fontos az „utoljára” kifejezés. Tudta, hogy Isten nem küld többet odaátról senkit, nem jön többé senki. Ő maga az utolsó és teljes ajándék. Ezért ajánlja fel szenvedését és halálát a kivégzőiért és rajtuk keresztül minden emberért. Halála tehát nem földi élete kudarca, hanem szerves folytatása, beteljesedése az Atya akaratának.

A szertartás végén megtörténik az oltárfosztás, mely a gyász jele. A nyitott tabernákulum és a felszólítás a virrasztásra lehetőséget ad, hogy végiggondoljuk, ahogy a magára hagyott Jézust a Getszemáni kertben vérrel verejtékezve félelmében eljut az elfogadásig.