Nagyhét 2022 – Áldozat, szenvedés

Jézus értünk áldozta magát…

Milyen nagyszerű ember! Hogy ezt a szenvedést, a megaláztatást, kínzást, a szörnyű kereszthalált vállalta értünk, magára véve bűneinket… Hálásan köszönjük meg neki.

Ennyi lenne? … menjünk egy lépéssel közelebb Jézushoz, ott, a Getszemáni kertben és a Golgotán. Mi is az, amit tett?

A Getszemáni kertben imádkozott: az Atyával és a Lélekkel volt együtt. Miért nem menekült el? Miért nem tiltakozott? Miért nem védekezett? Miért nem mondott nemet? Megtehette volna, hiszen a szabad akarata neki is megvan. Miért mondott igent a szenvedésre? Miért mond bárki is igent rá? Az ember életösztöne hangosan tiltakozik a szenvedés és a halál ellen. És ez rendjén is van így. Egy egészséges pszichével rendelkező ember – mondjuk úgy „normális” –, tiltakozik a szenvedés ellen. S talán Jézusnak sem volt ez “sima ügy”. Az evangélium tanúsága szerint „remegni kezdett és gyötrődni” (Mk 14,33), „verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre” (Lk 22,44). De akkor mégis miért vállalta ezt az áldozatot?

Utána nézhetünk mit tanít a Szentírás az áldozatról, hogyan fejlődik ez a „fogalom” az Ószövetségtől az Újszövetségig, hogyan ad egészen új értelmet ennek a szónak Jézus. Nem eltörli, hanem beteljesíti. Teljessé teszi. Egy teljesebb jelentéssel ruházza fel.

Jézus áldozata ajándék. Isten nekünk adott ajándéka. Egy szeretetből meghozott döntés. Talán közelebb jutunk ennek megértéséhez, ha nem a szenvedés oldaláról közelítjük meg ezt a tettet. Ha azt mondjuk, a szenvedés maga, már egy meghozott döntés velejárója. Ne a szenvedést helyezzük középpontba.

Tehát Jézus imádkozik, együtt van az Atyával és a Lélekkel. Vívódik, gyötrődik, küzd. De Jézus bizalma az Atyában tiszta és erős, Jézus úgy ismeri az Atyát, mint más ember nem: Jézus tudja, hogy Isten a Szeretet maga. Tudja, hogy miért teremtette az embert: Életre (Benne), és nem halálra (Isten-nélküliség). Az Isten tudja, de az ember küzd. S az Ember végül dönt, éppen erre a tudásra alapozva: „De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” (Mk14,36) Jézus nem azt mondja, hogy lemond az életéről értünk; Jézus áldozata nem valamiféle keserű lemondás, nem egy hiányt, nem valamitől való megfosztottságot jelent. Hanem nekünk ajándékozza magát! (vö. Jn 10,17) Micsoda különbség! Isten azért testesült meg, hogy nekünk, embereknek megmutassa ki is Ő (Ő az, aki mindig van, aki mindig velünk van), és hogy ki is szerinte az ember, akit Ő teremtett (Isten szeretettje, gyermeke); hogy mindezt felismerjük és elhiggyük. Hogy higgyünk és bízzunk benne. Hogy elhiggyük végre, hogy szeretve vagyunk.

A kereszt, Jézus szenvedése és halála éppen annak következménye, hogy sokan nem hittek neki, nem bíztak benne. De Isten elmegy a végsőkig, nem mondd le egyetlen emberről sem. A szeretet Isten lényege. Annyira szeret minket, hogy még a halált is vállalja a kereszten, minden szenvedéssel együtt.

A Getszemáni kertben Jézus úgy dönt, nekünk ajándékozza önmagát (újra és újra), majd tovább megy az úton. Bár ezen az úton szenvedés vár rá, fájdalom, megaláztatás és halál, ami mérhetetlen fájdalommal jár, de az már nem számít, csak a cél: a szeretet, aki Isten maga. És ő már tudja, hogy ugyanezen az úton ott lesz édesanyja, Veronika, cirenei Simon, János, és ott a tömegben, és a római katonák közt, de még a mellette lévő kereszten is, az idők végezetéig sok ember, aki érteni fogja, aki felfogja majd – látva őt –, hogy nincs ennél nagyobb szeretet; hogy mennyire szereti Isten az embert. Hogy végre az állandó háborgás helyett kiengesztelődjünk Istennel.